FénygyógyászatGyógyítás a fénnyel és a színekkel |
![]() |
| Fényterápia | Színterápia | Alkalmazások | Kezelési útmutató | Történeti áttekintés | Vásárlás | Rólunk |
|
A
fénygyógyászat az emberi szervezet
öngyógyító
potenciálját természetes és
egyedülálló módon
aktiválja, ennek köszönhetően ma
már egy általánosan elismert
gyógyászati és megelőző
módszer. Számos szakmai
tanulmány bizonyította, hogy a
többféle heveny
és krónikus
betegségben szenvedő
páciens esetében a gyógyító
hatású
polarizált fény idejében
történő és
megfelelő alkalmazása csökkentheti
a gyógyszerfogyasztást,
és így képes
mérsékelni több
készítmény nem
kívánatos
mellékhatását (pl. a májra,
vesére,
gyomorra), és a
gyógyszerfüggőség
kialakulásának veszélyét. A
fénygyógyászat
rendkívüli lehetőségeinek
köszönhetően csökken
a szervezet külső megterhelése,
és fokozatosan erősödik az egész
immunrendszer. A korszerű fényterápiában többféle típusú fényforrást használnak, amelyek egymástól fizikai tulajdonságaikban és az élő szervezetre való hatásukban különböznek. Vannak olyanok, amelyeket már évtizedek óta ismerünk az orvosi rendelőkből (ilyen a szolux vagy a kvarclámpa), míg másféléket (pl. a lézer) az orvostudomány jelentős mértékben csak a legutóbbi években kezdett el alkalmazni. A lézer (laser) kifejezés az angol "Light Amplifikation by Stimulated Emission of Radiation" (magyar fordítása: fényerősítés kényszerített fénykibocsátás útján) kezdőbetűiből származik. A lézert, ami a 20. század egyik legjelentősebb felfedezései közé tartozik, az orvostudományban a fénysugár teljesítménye szerint nem invazív (biostimulációs) és invazív (sebészeti) lézerre osztjuk fel. A gyógyító hatású fény a szokásos fényforrások fényétől néhány alapvető tulajdonságban különbözik:
A biolámpák gyógyító hatású polarizált fénye irányítottan hatol be a szövetek mélyebb szerkezetébe és ezért a hatását nem csak mint egy felszíni hőforrás, fejti ki. A szöveteken áthaladó, és az azok által elnyelt fényenergia olyan fotokémiai (biokémiai) változásokat idéz elő, amelyek gyógyászati szempontból nagyon jelentősek. A szervezetre való hatásuk szerint három fő csoportra oszthatók fel:
A polarizált fény hatást fejt ki a sejtmembrán és mitokondriumok molekuláris szerkezetére, és ezzel meggyorsítja a metabolikus folyamatokat salakanyag felhalmozódása nélkül, serkenti a szükséges anyagok (opioidok, prosztaglandinok, neurotranszmitterek stb.) képződését a sejtben, és tompítja a beteg állapotokat kísérő anyagok kialakulását. Megfigyelhető továbbá a makrofágok aktivitásának a növekedése, amelyek a sebek sikeres gyógyulásához szükségesek, valamint a fibroblasztok tevékenységének élénkülése, amelyek alapját képezik a bőrtranszplantátumok és sebhelyek hegesedési folyamatának. Az első üzleti célból gyártott biostimulációs lámpák általában egy halogén izzó fényét polarizálják. Ezeket a készüléket akkor kezdték el gyártani, amikor 1981-ben a tudósok megerősítették a polarizált fény hatását az élő szövetekre. A halogén izzó fénye tartalmazza a teljes színspektrumot, és jelentős hőt fejleszt. A hő (infravorös fénytartomány) alkalmazását a legújabb orvosi vélemények sok esetben ellenzik. További alapvető változásra a fénygyógyászat területén egészen a harmadik évezred kezdetéig kellett várni. A műszaki fejlődés legújabb eredményeinek az alkalmazása és a legkorszerűbb technológiákhoz való hozzáférés lehetővé tették a klasszikus biolámpák egy széleskörűen hozzáférhető utódjának a kifejlesztését. Biolámpáink fényforrása egy elektronikus egység, a LED, és csak a pontosan beállított hullámhosszóságú fényt bocsátanak ki (monochromatikus fény), így semmiféle hő nem keletkezik. E mellett felveszik a versenyt a hagyományos halogén izzók fényerejével. |